Az egykori Bács-Bodrog megye déli részén fekvő Bács községben született gazdag kereskedőcsalád sarjaként. Testvérei közül Kálmán ismert festő lett, a közgazdász, selyemgyáros Frigyes és a katonatiszt György megalapították a debreceni Déri Múzeumot.

A bajai cisztercita gimnáziumba járt, műszaki tanulmányait a budapesti József Műegyetem mérnöki szakosztályán kezdte el, vízépítő-mérnöki oklevelet 1877-ben szerzett a Bécsi Műegyetemen. Először folyamszabályozási munkákban vett részt a fővárosban és Szegeden, de már ekkor foglalkoztatta a villamosság. Ezért 1881-ban a Párizsban rendezett elektrotechnikai kiállításra őt küldte ki a minisztérium.

Zipernowsky Károllyal - akivel még az első elektrotechnikai próbálkozások idején ismeretséget kötött - 1882-ben munkatársul fogadta és Déri belépett a Ganz gyár Elektromos Osztályára.

Közös munkájuk első eredménye az öngerjesztésű váltakozó áramú generátor volt.

Az 1880-as években előtérbe került az energiaelosztás, ahogyan akkor nevezték, a fény elosztásának problémája. Egy-egy áramfejlesztővel meg tudták oldani egy színház, pályaudvar áramellátását, de ekkor már az volt a cél, hogy egy erőművel nagyobb városrész, távolabb eső területek világítását is lehetővé tegyék.

Adott vezeték-keresztmetszet esetén a feszültség növelésével négyzetesen nő a kívánt teljesítménnyel elérhető távolság, de az egyenáram feszültsége egyszerű eszközökkel nem volt alakítható. Edisonnal szemben Dériék a váltóáram használatát tartották célravezetőnek. Akkoriban egyáltalán nem volt eldöntött kérdés, hogy az egyenáram vagy a váltakozó áram a jövő útja. Edison például az egyenáram "keményvonalas" képviselője volt. A Ganz-gyár fiatal mérnökei ilyen közegben mertek és tudtak - helyesen - dönteni.

Zipernowskyval közösen, 1882-ben kidolgoztak egy 1350 V-os öngerjesztésű váltakozó áramú generátort, amelyet 1883-ban kezdtek gyártani. Az 1883. évi bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon Déri képviselte a Ganz-gyárat, s ő ismertette a gyár újszerű váltakozó áramú berendezéseit.

Déri 1883-tól kezdve Bécsben dolgozott a gyár ausztriai képviselőjeként, de a kutatói munkát Zipernowskyval továbbra is rendszeresen folytatták. Kiváló munkatársat kaptak Bláthy Ottó személyében, aki szintén a Ganznál dolgozott gépszerkesztőként. Nagyrészt a három feltalálónak köszönhetően a Ganz gyár néhány éven belül tekintélyes, nemzetközi jelentőségű vállalattá fejlődött.

Zipernowsky irányításával 1884-ben elkezdték egy párhuzamos kapcsolású villamosenergia-elosztórendszer kísérleteit.

A váltakozó áramú generátor sok problémát megoldott, de feszültsége a technikai lehetőségek miatt nem lehetett nagyobb néhányszor tíz kilovoltnál. Nagyobb távra a nagyfeszültség használata volt a kedvezőbb a kisebb veszteségek miatt, de a nagy távolságra való energiajuttatás, elosztás problémáját ezek a gépek sem tudták jó hatásfokkal megoldani. Ugyanakkor a háztartásokban a fokozott érintésveszély miatt több ezer volt feszültségű energiaforrást sem lehetett alkalmazni. Új eszközre volt szükség.

Hármuk nevéhez fűződik annak felismerése, hogy a megfelelően szerkesztett transzformátoroknál különféle áramfelvételek mellett is gyakorlatilag állandó marad a feszültségáttétel. Azaz ha a transzformátorokat párhuzamos kapcsolásban alkalmazzák, a primer feszültség állandó értéken való tartásával a szekunder feszültség is közel állandó fog maradni a különböző terheléseknél.

A kiállítás így a gyakorlatban is - igen látványosan - bebizonyította az új elosztórendszer életképességét.

Megszületett tehát az eszköz, aminek segítségével megoldották a villamos áram nagy távolságra történő gazdaságos, jó hatásfokú szállítását és elosztását. Déri és társainak munkássága, a zárt vasmagú transzformátor alaptalálmányával megváltoztatta az élet minden területét. A villamos energia könnyen előállítható, továbbítható, átalakítható fény-, és mozgás energiává, ezért forradalmasította az összes iparágat. A transzformátor-rendszer első nagyarányú gyakorlati alkalmazására Rómában került sor a Cerchi villamos műveknél 1886-ban, majd számos olasz nagyváros - Nápoly, Palermo, Bologna, Velence, Firenze - villamos hálózatát, erőműveit és transzformátor telepeit szerelte fel a Ganz gyár. Az új típusú transzformátorok alig öt év alatt az egész világon elterjedtek.

Déri sokat tett a Ganz ausztriai képviselőjeként találmányaik elterjesztéséért. Bécsben, Turinban kiállításokat szervezett, előadásokat tartott, könyvet írt az elektromos energia távvezérléséről.

Déri mérnöki pályája Bécsben bontakozott ki. 1889-től az akkor alapított bécsi Internationale Électricitäts Gesellschaft vezető igazgatója lett, még ebben az évben megszervezte és berendezte a bécsi villamos-erőművet. Bécs város villamos világításának koncesszióját a bécsi Union Bank és a Ganz-gyár nyerték el, e két vállalat alapította az I.E.G. vállalatot, amelynek Déri 1896-ig volt igazgatója. A vállalat az első olyan vállalkozás volt Európában, amely kizárólag villamos erőművek létesítésének pénzügyi szolgáltatása céljából alakult meg. Néhány év alatt 60 Monarchia-beli transzformátor telep kiépítésében vett részt.

Déri Miksa számos egyéni, valamint Zipernowskyval és Bláthyval közösen kifejlesztett találmányt is magáénak mondhat.

Zipernowskyval 1888-ban feltalálták egy- és kétfázisú áramra használható egy forgórészű áramátalakítójukat. Bláthyval közös eszmei terméke 1891-ből a váltakozó áramú motorok kommutátorain alkalmazott segédellenállásokra vonatkozó találmány. Örvényáramú (eredeti nevén: Foucaultáramú) fékkel kiegészített fékszerkezete szabadalmát 1897-ben jelentette be.

Déri Miksa 1898-ban konstruált egy egyfázisú repulziós motorként induló felvonómotort, melynek kétféle pólusszámú állórész-tekercselése volt: az egyik pólusszámmal indult, majd felgyorsulás után átkapcsolva a másik pólusszámra, mint röviden zárt forgórészű aszinkronmotor járt tovább. A Déri-féle repulziós motor nagy hiányt töltött be. A felvonókat ugyanis egyetlen, akkoriban használatban lévő motortípussal sem tudták biztonságosan üzemeltetni.

1898 és 1902 között Déri kidolgozta kompenzált egyenáramú gépét, majd 1903-1904-ben kifejlesztette a kétkefe-rendszerű egyfázisú repulziós motorát, amelyet a világirodalom Déri-motor néven ismer. Az első motortípust az osztrák Union E. G. és a német Helios A. G. gyártotta, míg a Déri-motor gyártási jogát a svájci Brown-Boveri Co. (BBC) vásárolta meg, de a német Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft (AEG) is alkalmazta az egyfázisú vasutaknál. Keferendszerű motorját sorozatban gyártották és az egész világon használták.

1923-ban vonult nyugdíjba, de élete utolsó napjaiban sem csökkent az érdeklődése az elektrotechnika iránt, halála előtt 2 hónappal is - korát meghazudtoló szellemi frissességgel - vitázott az állandó erősségű energiaátvitel problémáiról. 1938. március 5-én hunyt el 84 éves korában Merano-ban, ahol nyugalomba vonulva élt.

Műszaki Nagyjaink (II. Kötet. Gépipari Tudományos Egyesület, 1967. Szerkesztő Szőke Béla)
MSZH - Magyar feltalálók és találmányaik: Déri Miksa
Gaál Károlyné, Szabó Gábor: a Déri Miksa Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium névadója
Déri Miksa Ipari Szakközépiskola - Iskolánk névadója: Déri Miksa
Kiss Csongor (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége): Déri Miksa